5. A nyelvi
szintek
 
 

Szépirodalmi és köznyelvi szövegek hangtani, alak- és szótani, mondattani,
jelentéstani elemzése.
   Grammatikai ismeretek felhasználása a szövegek megértésében és különféle műfajú
szövegek létrehozásában

A leíró grammatika mint a magyar nyelvi rendszer modellje.
 

5.1. Hangtan 
 

A beszéd, a beszédfolyamat, a beszédhang, a hangképző szervek.
   A magánhangzók és a mássalhangzók rendszere; a hangok találkozása (alkalmazkodása) és helyesírásuk.

A magyar hangállomány.
 
A magyar hangrendszer néhány nyelvtörténeti vonatkozása.
     A magyar helyesírás rendszere, a helyesírás  stilisztikai változatai.

5.2. Alaktan és
szótan
 
 

A morfémák, szóelemek szerepe és helyes használata a szóalak felépítésében, a szószerkezetek alkotásában.
   A magyar helyesírás alapelveinek alkalmazása és magyarázata példákkal.
  A szófajok rendszere és a szóalkotás módjai. 
   Az alapszófajok, a viszonyszók és a mondatszók mondatbeli és szövegbeli szerepének értelmezése 

 
 
 
 
 
A szófajváltás jelensége, a többszófajúság.

5.3. Mondattan 

A mondat szerkezete: teljes és hiányos szerkezetű; tagolt, tagolatlan; egyszerű, összetett.
   A mondat jelentése: elsődleges és másodlagos jelentés.
   A modalitás, a mondatfajták elemzése grammatikai és szemantikai eszközökkel.
   Az egyszerű mondat részei; felépítése.  
   A szintagma mint nyelvi egység, az alárendelő és mellérendelő szintagmatikus szerkezet.
   Az állítmány és az alany. A tárgy és fajtái.  
   A határozók fogalma és kifejezőeszközei, fajtái, a magyar határozói rendszer, a határozók irányhármassága. A jelzők fogalma  és fajtái, használatuk.

5.4. A mondat
szintagmatikus
szerkezet
 
5.5. A mondat a
szövegben

A mondat az élőbeszédben és az írott nyelvben.
   A mondat és a szöveg

A mondat fogalma, a rendszer-mondat és a szövegmondat.
A szinteződés és a tömbösödés jelenségei. 
     Mondatvariánsok közötti különbségek értelmezése, pl. a stílusérték szempontjából.

5.6. Logikai és
grammatikai
viszonyok az
összetett
mondatban

A mellérendelő összetett mondatok mint logikai-tartalmi viszonyok.
   Az alárendelő összetett mondatok mint a főmondat és a mellékmondatok grammatikai viszonyai.
   Sajátos jelentéstartalom a mellékmondatokban.
   A többszörösen összetett mondatok (utaló- és kötőszók, a központozás használata és értelmezése szövegértésben, szövegmondásban, szövegalkotásban).

Összetett mondatok elemzése szerkezeti rajzzal.
 

5.7. Szókincs és
frazeológia

A szókincs változásának okai, a szókészlet rétegei.
   A szóalkotás lehetőségei: a szóképzés jelentésmódosító szerepe; a szóösszetétel jelentősége, fajtái; a mozaikszók, az összetett szavak helyesírás

A szóalkotás ritkább módjai: elvonás, tapadás, jelentésmegoszlása, rövidítések.
 

6. A szöveg

  A szöveg egységének tényezői, feltételei,elsődleges és mögöttes jelentés.

Lineáris és globális kohézió a szövegben.
     Szövegelemzés megfelelő fogalmak alkalmazásával.
     A szöveg pragmatikai, szemantikai és grammatikai megközelítése.

6.1. A szöveg és
a kommunikáció
 

A szöveg szóban és írásban.
A szöveget alakító tényezők: a beszédhelyzet, a cselekvés, a szövegkörnyezet, a tudáskeret
  A tájékoztató, kifejező, érvelő és felhívó szövegfunkciók

A címzett szerepe a szöveg
megszerkesztettségében, a kifejtés mélységében.

6.2. A szöveg
szerkezete és
jelentése

A szöveg felépítése, egységei - külső körülmények: szövegméret, megjelenés.
   A szövegösszetartó erő: jelentésbeli és grammatikai kapcsolóeleme

6.3.
Szövegértelmezés 

A kontextuális jelentés (pl. előre- és visszautalás, makro- és mikrostruktúra, hiányos mondat, szórend, egyeztetés.)
   A téma értelmezése mindennapi, tudományos és szépirodalmi szövegekben.
   A mindennapi szöveg-világban való eligazodást lehetővé tevő pragmatikai ismeretek alkalmazása a szövegértésben és a szövegalkotásban (pl.szövegfunkciók, szövegtípusok, befogadói tudáskeret, háttérismeretek).

6.4. A szöveg
szóban és írásban

A szóbeliség és az írásbeliség hatása a
szövegformálásra és a szöveg előadására.
   A szövegfonetikai eszközök és az írásjelek értelmes, kifejező alkalmazása.
   A cél és a téma összefüggéseinek érvényesítése szóban és írásban.
   A témaváltás felismerése és jelölése, bekezdések szerkesztése

A szöveg dinamikus és statikus összetevői.
 

6.5. Az
intertextualitás
 
 

Az ismeretközvetítő CD-ROM és az internet
intertextualitásának főbb jellemzői.
   Az intertextualitás jelenségeinek értelmezése
irodalmi és nem irodalmi szövegekben

6.6. A
szövegtípusok

Szövegtípusok kommunikatív, szerkezeti, nyelvi jellemzői.
   A továbbtanuláshoz, illetve a munka világában szükséges szövegtípusok (pl. kérvény, önéletrajz, pályázat, hivatalos levél, meghatalmazás, hozzászólás).
   Ismeretterjesztő szövegek jellemzői
A monologikus és a dialogikus szövegtípusok (pl. előadás, vita).
   Ismeretterjesztő szövegek elemzése (pl. a címzettek, a téma, a szóhasználat, a megszerkesztettség szempontjából).

A szövegtipológiai elemzés fő szempontjai.
A beszéd és az írás összehasonlítása (a beszéd mint többdimenziós rendszer). 
 

6.7. Szöveg a
médiában

A publicisztikai és a tájékoztató műfajok, valamint az elektronikus média hagyományos (rádió, televízió) és új közlésmódjai (e-mail, internet stb.).
   Az új közlésmódok társadalmi hatása.

Az írott és az elektronikus
tömegkommunikáció szövegtípusait
elkülönítő nyelvi és nem nyelvi tényezők.
Médiaközlések elemzése (pl. hír, hírmagyarázat, tudósítás, interjú, cikk, glossza, ismeretterjesztő szöveg): tartalmi, szerkezeti és szövegformálási kritériumai, nyelvhasználati, hatásbeli sajátosságai.

7. A retorika
alapjai

A retorika mint a meggyőzés művelete a gondolatközlésben.

A retorika jelentősége és alkalmazásának társadalmi színterei.

7.1. A nyilvános
beszéd
  
 

A nyilvános beszéd, a közszereplés főbb nyelvi és viselkedésbeli kritériumai.
Az élőbeszéd fajtái.     
A beszéd felépítése, a szövegszerkesztés
lépései az anyaggyűjtéstől a megszólalásig.
 

A retorika mint a szónoklás tudománya.
Néhány történeti értékű és jelenkori szónoki beszéd retorikai eszközei és esztétikai hatása.
Hangzó szövegek elemzése,
összehasonlítása

7.2. Érvelés,
megvitatás, vita

Az érvelés, az érvelés beszédhelyzete és eszközei.
   A kulturált vitatkozás kritériumai, vita értelmezése.
  Az írásbeli meggyőzés eljárásai, az érvelés műfajai: a bizonyítás, a cáfolat, néhány érvtípus.
  Hitelesség, hatás, meggyőzési szándék; a manipuláció felismerése, értékelése.

A jelentésrétegek feltárása, megfogal-mazása  irodalmi és nem irodalmi szövegekben (aktuális tagolás, új közlések, implikációk, kontextusok stb.)

7.3. A
szövegszerkesztés
eljárásai

A spontán megnyilatkozás és a megtervezett szöveg különbsége.
   A témajelölő cím mint a globális kohézió eszköze.
   Az összefoglalás funkciója és típusai (pl. vázlat, tartalmi kivonat, tömörítés).

8. Stílus és
jelentés
   
 1.8.1. Szóhasználat
és stílus

Stílus és jelentés a mindennapi 
nyelvhasználatban, a szaknyelvben és a
szépirodalomban.
   Stílusjelenségek felismerése, értelmezése, értékelése.

A szóhasználat nyelvtani, jelentésbeli és stiláris kötöttségei.
A jelentés fogalmi megközelítései:
szóelemek (grammatikai jelentés), lexémák (szótári szavak), szószerkezetek (grammatikai
viszonyok) jelentése, állandósult
szókapcsolatok, szóértékű nyelvi elemek jelentésviszonyai.

8.2. A szójelentés

A nyelvi jelek csoportjai a hangalak és a jelentés viszonya alapján.
   A szóhasználati jelentés alapjai - az alapjelentés, mellékjelentés, alkalmi jelentés  közti viszony.
 A szójelentés változásai.
   Egynyelvű szótárak: Magyar szinonimaszótár, Magyar értelmezőkéziszótár, valamint kétnyelvű szótárak ismerete.

Nyelv, beszéd, szöveg és stílus összefüggése, a stílusérték fogalma, a konnotatív és a denotatív jelentéssel összefüggésben is
 
 
Stílusvariánsok nyelvi-nyelvtani elemzése és alkalmazása.
  Következtetések megfogalmazása a nyelvistilisztikai eszközök lehetőségeiről

8.3. Állandósult
nyelvi formák

Az állandósult szókapcsolatok, szokványos kifejezésmódok stílusértéke (szólás, szóláshasonlat, közmondás, szállóige, közhelyek, nyelvi panelek, sztereotípiák).

8.4. Nyelvistilisztikai
változatok

A stílus szerepe a jelentésteremtésben (nyelvi eszközök megválogatása, szerkesztés, hatásosság, többletjelentés, a stílus mint a
beszélő attitűdjének kifejeződése stb.).
   A stílust létrehozó nyelvi és kommunikációs tényezők értelmezése.

Összetett képrendszerek, képi hálózatok, jelképrendszerek.
 

8.5.
Stíluseszközök

 A képszerűség stíluseszközei és hatása: képek, képrendszerek felismerése, értelmezése.
   Az eufemizmus, evokáció, anakronizmus, állandó jelző, archaizálás stb. felismerése,
értelmezése.
   A szövegelrendezés stílushatásának felismerése, értelmezése: az egyszerűbb alakzatok fajtái és hatásuk

Az alakzatok egyéb fajtái: paradoxon, oxymoron, inverzió
 

8.6. Stílusréteg,
stílusváltozat

Tipikus kommunikációs helyzetekben létrejövő, jellemző beszélt és írott nyelvi közlésmódok: a stílusrétegek.
   A társalgási stílus ismérvei, minőség
 
 
A közélet színterei, a közéleti és a hivatalos stílus kritériumai, stiláris kötöttségei.
A publicisztikai stílus főbb jellemzői, tipikus szóhasználat, a megjelenítés közlésértéke (pl. tipográfia, képi világ).
Objektivitás és szubjektivitás, tény és vélemény stílusbeli különbsége a tömegkommu-nikációban.
  A tudományos és a szakmai stílus sajátosságai.
  Nem irodalmi és szépirodalmi szövegek stílusának összehasonlítása.
   A stíluskorszakokról, stílusirányzatokról szerzett ismeretek felhasználásával stílustörténeti összehasonlítások - példák alapján.

Irodalmi és nem irodalmi szövegek stílushatásának komplex értékelése.
 
A mondatszerkezet stiláris változatai - a
verbális stílus, a nominális stílus, hiányos mondat, körmondat.
A stílusrétegeket elkülönítő tényezők.
 
Nyelvi-stilisztikai variánsok össze-hasonlító elemzése különböző stílusrétegekből vett szövegek körében A stílus és norma koronkénti változatai - néhány példa bemutatásával.