RAPSZÓDIA: Az óda egy alműfaja. Jellemzője, hogy a gondolati és érzelmi elemek egyensúlya megbomlik; az érzelmi túlfűtöttségből származik belső feszültsége, a hangnem izgatottsága. Ez gyakran a külső formában is megjelenik: váltakozó hosszúságú sorok, hiányos mondatok stb. (pl.: Vörösmarty: Előszó, A vén cigány, Petőfi: Egy gondolat bánt engemet, Babits: Fortissimó)

REGÉNY(a magyar regélni szóból) Prózai, nagyepikai műfaj. Nagy terjedelmű, hosszú időszakot átölelő történet, cselekménye szerteágazó, változatos. Sok szereplője (fő- és mellékszereplője) van, akiknek jellemfejlődését érzelem- és gondolatvilágát a cselekmény kibontakozása mutatja be. A regény mint a modern polgárság műfaja a XVIII-XIX. században élte virágkorát. Formája rendszerint próza, bár a XIX. és XX. században ismertek verses és drámai formában írt regények. A narráció technikája szerint ~ típusokat különböztetünk meg: mindentudó elbeszélő előadása, én~, tudatfolyam~. Téma szerint alműfajokra osztható: történelmi~, család~, lovag~, esszéregény, életrajzi regény, lélektani regény, utópia stb. A szereplőknek a tér-időhöz való viszonya alapján: pikareszk, fejlődési regény.  

REGÉNYVÁLTOZATOK

http://www.sulinet.hu/://www.sulinet.hu/tart/cikk/Rah/0/10706/1

RETORIKAI ALAKZATOK az antik lírában

I. Eltérő modalitású mondatok:

- Költői kérdés 

„S én legyek elnéző?"  (Juvenalis: Nehéz szaítrát nem írni)

-Felkiáltás (exclamatio)

„Flaccus a mécsnél méltán írhatna ezekről!"  (Horatius: Leuconoéhoz)

-Megszólítás (apostrofe)

„Kedves, csak ne kutasd..." (Horatius: Leuconoéhoz)

II.Közbeszédtől eltérő nyelvi elrendezés:

-Szórend vagy mondatrend megváltoztatása (inverzió]
„Hisz ha a holló épp az imént a baloldali odvas
Tölgy tetején nem szól...

Nem látnád Moerist soha már..." (Vergilius: IX. ekloga)

-Párhuzam (paralellizmus)
„Nappal szeretetét rendeli mellém, éjjel éneket ad számba az Úr"(42. zsoltár)

-Fordított párhuzam (khiazmus)
„Feltámadt sok már feledett szó, és feledésbe hull sok most kedvelt..."

(Horatius: Ars poetica)

III.Ismétlés (repetüio)

- Elöismétlés (anafora)

„Fűts hát, hadd oldja vad szigorát a tél,

fűts jó keményen..."                         (Horatius: Thaliarchushoz)

- Versszakvégi ismétlés (refrén)

 „Hajrá, fogyjon az út, társak siessünk!"

(Janus Pannonius: Búcsú Váradtól)

- Kötőszóismétlés (poliszindeton)

„Míg Matho ügyvéd közeleg teletöltve egész új hordszékét...

míg öröködbe beülnek...

Míg a paráznától a kerítő férj örököl..."      (Juvenalis: Nehéz szatirit nem írni...)

- Tőismétlés (figura etymologica)
„Istenek Istene" (50. zsoltár)

IV. Fokozás (klimax)

„Csókot ezret előbb, utána százat, s ezret másikat

adj, és újra százat... s ezrek ezre ha csattant már

a szánkon, belezavarodunk a számolásba..."

(Catullus: Lesbiához)

V. Túlzás (hiperbola)

„Sírván sírjatok, égi istenarcok... Mert meghalt a  rigó..."

(Catullus: I.esbia madárkája]

VI. Halmozás (hasonló elemek felsorolása)

„Mert csak a bűn terem itt,

kertet, palotát, tele asztalt, régi ezüstremeket s kelyhct..."

(Juvenalis: Nehéz szatírát nem írni)

VII. Kihagyás (ellipszis)

- hiányos mondat

„Dőzsöl reggeltől Marius száműzve, nevet zord

 istenein; de, habár győztél, te provincia, jajgatsz!"

(Tudniillik kihagyja, hogy miféle provinciáról van szó: arról, amit Marius kifosztott.)

(Juvenalis: Nehéz szatírát nem írni)

-Kötöszókihagyás (asindeton)

„húgait is kitanítja - Locusta se jobban -,

a férjük kék tetemét hogy kell kiteríteni, hírre nem adva..,"

(Tudniillik „a férjük" előtt egy „hogy" kötőszó hiányzik.]

(Juvenalis : Nehéz szatírát nem írni)

VIII. Ellentét

- állítások ellentéte (paradoxon)

 „Gyűlölök és szeretek..." (Catullus)

- jelző és jelzett szó ellentéte (oximoron)

„szolgasercg tör az árvát ringyósorba taszító rabló gyámnak utat...”

(Juvenalis: Nehéz szatírát nem írni)

RÍM ÉS RÍMFAJTÁK

a) tiszta - a magán- és mássalhangzók egyaránt azonosak

- önrím - ua. a szó  pl. élek - lélek

- ragrím - ua. a toldalék

b) asszonánc - a magh. azonosak, a mássalhangzók rokonok

c) kínrím - erőszakoltan csengő-bongó

rímszerkezetek:

a) belső rím

b) echórím  - a hívó és felelő rím közvetlenül egymás mellé kerül - Ha nyers a vers, az olvasó a só!

c) végrím - párrím: a,a,b,b, hármas rím - a,a,a, b,b,b, négyes, bokorrím - aaaa,bbbb, félrím - xaxa, xbxb, keresztrím - abab, cdcd, ölelkező - abba, visszatérő: aaxa, bbxb, ráütő: aabbb, ccddd, tercina- aba, bcb, cdc

RITMUS, zeneiség

A magyar költészetben használt versrendszerek

1. ütemhangsúlyos verselésA hangsúlyos és hangsúlytalan szótagok szabályos változása adja a ritmust. Az ütem kötött szótagszámú, az élén hangsúlyos szótag áll.

sorfajták:

a) felező 12-es = 6║6  pl. Arany J. Buda halála

b) felező nyolcas = 4║4 pl. Petőfi: Nemzeti dal

c) négyütemű 16-os (Balassi: Hogy Júliára talála…)

d) Balassi-strófa: 6a║6a║7b X3

e) harmadoló 14-es (kanásztánc) 4║4║6 (Gábor Áron rézágyúja)

2. Az időmértékes verselés a ritmust a hosszú és rövid szótagok szabályos rend szerinti hullámzása adja

Verslábak

È– jambus- emelkedő versláb,

 –È    trocheus,

––      spondeus,

ÈÈ    pirricchius,

ÈÈ–anapesztus

–ÈÈ  daktilus

Nagyobb ritmusegységek =  kolón (tag, állandósult metrikai képlet): pl.  Ionicus a maiore: A görög kardalokban kedvelt versláb. Képlete : (- -UU). ionikus a minore: két rövid és két hosszú szótag alkotta versláb, Pl. A hatalmas szerelemnek ÈÈ- -choriambus  - ÈÈ -

Sorfajták:

hexameter (hatmértékû – hat verslábból álló –, spondeusokból és daktilusokból áll, az 5. versláb mindig daktilus, a 6. legtöbbször spondeus)

pentameter  (‘ötmértékű’) – spondeusok és daktilusok alkotják, de a 3. és a 6. versláb csonka; a 3. és a 6. versláb után cezura – sormetszet – van
pl. háborut emleget és lélekölô viadalt
disztichon- egy hexameterből és egy pentameterből álló antik időmértékes sorpár; pl. : Kölcsey Ferenc: Huszt

szapphói sor Szappho görög írónôrôl elnevezett sorfajta: a harmadik versláb daktilus, a többi trocheus. –È|–È |–ÈÈ|–È|–È

adoniszi sor A szapphói versszak negyedik sora. Egy daktilusból és egy trocheusból illetve spondeusból áll. Képlete: –ÈÈ|–È vagy -ÈÈ / - - .

Anakreoni hetes: È–|È–|È–|–

alexandrinus: A francia eredetû alexandrinus 12 szótagos, hangsúlyos verselésû sorfaj, a 6. szótag után felezô sormetszettel. A XII.századi francia Nagy Sándor regényrôl (Roman d`Alexandre) nevezték el. A magyar fordítások rendszerint idômértékes, jambikus lejtésû, 12-13 szótagos sorokban adják vissza.

Strófaszerkezetek:    

A szapphói strófa: antik időmértékes versforma; négy soros, első három sora ún. szapphói sor, a negyedik pedig ún. adóniszi kólon (Berzsenyi Dániel: Osztályrészem)

Az alkaioszi - négy soros: első két sora ún. nagyobb alkaioszi sor, harmadik sora ötödfeles (4 1/2) jambus, negyedik sora ún. kisebb alkaioszi sor; az ~ nevét Alkaiosz (Kr. e. III-II. sz.) görög költőről kapta: (Berzsenyi: A magyarokhoz I.)

Nagy alkaioszi sor  È –|È–|È –|ÈÈ–|È–

Kis alkaioszi sor –ÈÈ|–ÈÈ|–È|–È

3. A szimultán vers: ütemhangsúlyos és időmértékes ritmusa egyszerre  pl.Toldi - felező tizenkettes és trocheikus.

Antikizáló hangsúlyos verselés: Középkori latin költészet verssorai úgy utánozzák a klasszikus verselés egy-egy verslábát, hogy a hosszú szótag helyén hangsúlyos, a rövid szótag helyén pedig hangsúlytalan szótag áll. Ezt nevezzük antikizáló hangsúlyos verselésnek.

STILIZÁLTSÁG (poétizáció, retorizáltság): A nyelvi nyilatkozatok költőivé  alakítása Németh G. Béla szerint) három fokozatban történik: a stilizáltságot a szó- és mondatformák válogatása hozza létre, a retorizáltság gyakori eszközei az állandósult alakzatok, melyek mögött gyakran elhomályosult logikai sémák állnak (ellentétbe állítás, fokozás, párhuzam, érvelés stb.), a poétizálás eszközei közül a hangzati eredmény számszerűségeket (metrika, ritmika stb.), a szófűzés szokatlan módjait említhetjük.

SZONETT: műfajértékű versforma14 sorból álló költemény, többféle rímképlettel.

Az egyik leggyakoribb rímelhelyezés: abba abba cdc dcd

SZÓRAKOZTATÓ IRODALOM: hatáskeltő eszközei (pl. sematizált hőstípusok, élethelyzetek, értékvilág, kalandosság, csattanó, szójáték). Tipikus műfajok (pl. útirajz, detektívregény, kalandregény, füzetregény, képregény, tudományos-fantasztikus irodalom, humoros és erotikus irodalom, dalszöveg, sanzon, vicc, reklámvers)

TÉMA: mű tárgya, gyakran nevezik fabulának (= a mű meséje, a cselekmény nyersanyaga), tartalomnak is. Pl. Arany János Ilosvai Selymes Péter Toldi-ját választotta  műve nyersanyagának. A  ~k jellege meghatározhatja, hogy milyen műfajban realizálódjon műalkotássá. Művek sorának lehet ua. a témája, pl. az elcsábított polgárlány (Schiller Ármány és szerelem című drámájában), az igazáért harcoló kisember ~ja vándortémává vált (Kleist: Kolhaas Mihály, Sütő András: Egy lócsiszár virágvasárnapja, Doctorow: Ragtime).

TÖMEGIRODALOM

A18-19.századtól a megnövekedett olvasóközönség igényeit kielégítő tömegirodalom folytonos kihívást jelentett az ún. magas irodalom képviselői számára. A 20.sz. második felében az irodalom szerepe az időtöltésben, szórakozásban a töredékére csökkent a multimédiás szórakoztató eszközök elterjedésével. A század végének jelentős írói igyekszenek ötvözni az irodalmi hagyomány eszköztárát a tömegirodalom igényeivel, ilyen többrétegű mű például Umberto Eco: A rózsa neve c. regénye, amely olvasható detektívregényként, politikai allegóriaként és az írás folyamatát önironikusan  értelmező posztmodern fikcióként.