I. Mutassa be a források és ismeretei segítségével az athéni demokrácia kialakulásának

folyamatát  a Kr. e. VII. századtól a demokrácia virágkoráig!  (rövid)

„Szolón az összes vezető tisztséget, ahogy addig is volt, a jómódúaknak kívánta

fenntartani, az államügyek egyéb intézését azonban, amelyben a nép addig nem vett

részt, közössé tette. Bevezette a polgárok vagyonbecslését. […] Egy további tanácsot

is szervezett a négy törzsből olyan módon, hogy mindegyik 100-100 tagot választott.

Ezek feladata az volt, hogy a népgyűlést megelőzően tanácskozzanak, és előzetes

javaslatuk nélkül semmit se engedjenek a népgyűlés elé terjeszteni.”  (Plutarkhosz:

Párhuzamos életrajzok)

„Peiszisztratosz az állam ügyeit mértéktartóan vezette, és inkább alkotmányosan,

mint türannosz módjára, mert egyébként is emberszerető és szelíd volt. […]

Egyébként sem terhelte meg a tömegeket semmivel uralkodása idején, hanem mindig

békét teremtett számukra, és biztosította a belső nyugalmat. […] Mindabból, amit

róla mondtak, a legnagyobb jelentőségű az, hogy népbarát lelkületű volt és

emberséges.” (Arisztotelész: Az athéni állam)

„Minden egyes ember fogott egy cserépdarabot, és ráírta, hogy kit akar eltávolítani a polgárok

közül, majd odavitte az agora egy bizonyos helyére, amely korláttal volt körülkerítve. Az

arkhónok először a cserepek mennyiségét számlálták össze, ha ugyanis hatezernél

kevesebben voltak a szavazók, a cserépszavazás érvénytelennek számított. Azután külön rakták

mindegyik nevet, és azt, akit a legtöbben írtak fel, tíz évre kiutasították, de úgy, hogy az illető

megmaradt javai élvezetében.”  (Plutarkhosz: Párhuzamos életrajzok)

II. Az athéni demokrácia fénykora (hosszú)

Jellemezze  a demokráciát Thuküdidész műve alapján (társadalmi bázis, értékek, egyenlőség,törvények tisztelete, az állam szerepe, nevelés)! Hogyan viszonyul a szerző a demokráciához? Milyen politikai módszerekről tudósít Plutarkhosz? Vessük össze Plutarkhosz szövegét Periklész állításaival!

„Olyan alkotmánnyal élünk, amely nem igazodik szomszédaink törvényei után, s inkább mimagunk szolgálunk például, mintsem hogy utánoznánk másokat. A neve pedig, mivel nem kevesekre,hanem a többségre támaszkodik: demokrácia. Törvényeink szerint a személyes ügyeket tekintve,mindenki egyenjogú, de ami a megbecsülést illeti, hogy a közösség előtt kinek miben van jó híre, ittnem a társadalmi helyzet, hanem a kiválóság ér többet, és ha valaki olyasmire képes, ami a város javára van, szegény sorsa és így jelentéktelen társadalmi rangja nem áll útjában. A szabadságszellemében intézzük el közügyeinket, és mindennapi tevékenységeink során nem válunk gyanakvókká egymással szemben, nem haragudva meg szomszédunkra, ha egyszer a maga kedveszerint cselekszik (…), azt azonban, amit az állam parancsol, elsősorban tiszteletből nem merjük áthágni, engedelmeskedve azoknak, akik éppen az élen állnak, és a törvényeknek, különösképpenazoknak, amelyek az igazságtalansággal sújtottakat védik, és azoknak, amelyek bár íratlanok,megsértésüket gyalázatnak tekintik.Ugyanígy, ami a nevelést illeti, ellenfeleink már ifjúkoruktól fáradságos gyakorlatokkaltörekszenek a férfias keménységre, mi pedig, bár életmódunk szabadabb, semmivel sem vagyunk kevésbé eltökéltek, mikor ugyanolyan veszedelmekkel szembeszállunk. Bizonyítja ezt, hogy aspártaiak sohasem egyedül, hanem mindig valamilyen szövetségesükkel együtt vezetnek háborút a miföldünk ellen, mi viszont, ha valamelyik szomszédunk földjére támadunk, idegen területen és azotthonukat védelmezők felett magunkban csaknem mindig győzelmet aratunk. (…)…Szeretjük a szépet – mértékletességgel, és szeretjük a bölcsességet – elpuhultság nélkül. Agazdagságot inkább idejénvaló tettek végrehajtására, mint semmittevő nagyzolásra használjuk. Aszegénység megvallását nem tartjuk szégyennek, sokkal szégyenletesebbnek azt, ha valaki nemigyekszik munkájával kikerülni belőle.”

(Thuküdidész: A peloponnészoszi háború. Periklész beszéde)

„…de mert nem volt annyi pénze és vagyona, mint Kimónnak [Periklész politikai ellenfele], aki pénzt osztogatott a szegényebbeknek, naponként vendégül látta asztalánál a rászoruló athéniakat, azidősebbeknek ruhát adott, és leromboltatta birtoka kerítéseit, hogy fáiról az szedhessen gyümölcsöt,aki akar, a nép kegyeinek hajhászásában alulmaradt, (…) ezért folyamodott az állami juttatások rendszeréhez. Így azután a színházi pénzekkel, a törvényszéki napidíjakkal s a más címeken kifizetettösszegekkel (…) megnyerte magának a népet, és felhasználta az Areioszpagosz tanácsa ellen,amelynek ő maga ne volt tagja (...) letörte a tanács hatalmát, s (...) megfosztotta a legfőb ügyelbenaddig gyakorolt bírósági jogkörétől. Ezenfelül Kimónt, mint Spárta barátját és a nép ellenségét,osztrakiszmosszal [cserépszavazás] száműzette...”

(Plutarkhosz: Párhuzamos életrajzok. Periklész)

III. A római köztársaság válsága

A középiskolai atlasz és a források felhasználásával mutassa be a római köztársaság válsága miatt megjelenő társadalmi, gazdasági és intézménybeli problémákat valamint az erre adott politikai válaszokat! (hosszú, emelt)

„Ennek a megműveletlen földnek nagy részét ugyanis a gazdagok szerezték meg, s abban bíztak, hogy az idő múlásával ezeket úgysem viszi el tőlük senki. Sőt, a szegényeknek a környékükben lévő kisbirtokait is részben rábeszéléssel megvásárolták, részben erőszakkal elrabolták, s így eddigi birtoktik helyett immár hatalmas földeket műveltek meg. Ehhez azonban rabszolga földműveléseket és pásztorokat vettek igénybe, nem pedig szabad napszámosokat, nehogy azokat a földmunkától katonai szolgálatra szólítsák. A rabszolgák birtoklása abból a szempontból is nagy hasznot jelentett, hogy ezeknek a katonáskodás alóli mentességük következtében sok gyermekük volt, s akadálytalanul szaporodhattak. Ebből eredően a hatalmasok egyre gazdagodtak a rabszolganép betöltötte az egész országot, az italicusok száma viszont, különösen a férfiaké, egyre csökkent, mert szegénység, adózás és katonakötelezettség alatt szenvedtek. De ha mindennek ellenére maradt volna is munkára idejük, tétlenségre voltak kárhoztatva, hiszen a föld már a gazdagok kezében volt, s ezek a szabadok helyett rabszolgákat alkalmaztak a földmunkára. (Appianosz: A római polgárháborúk I-II.)

 Számos törvényjavaslatot terjesztett elő, hogy a népnek kedvezzen, a senatust pedig gyengítse.Ilyen volt pl. telepítési törvénye, amely az állami földet a szegényeknek juttatta (…). Aszövetségesekre vonatkozó törvénye Itália lakóit a római polgárokkal egyenlő jogokkal ruházta fel. Agabonatörvény olcsó kenyeret biztosított a szegények részére. De a senatus hatalmát leginkább azötödikkel nyirbálta meg: ez a törvényszéki eljárást szabályozta.Addig csak a senatus tagjai ítélkeztek peres ügyekben. Ezért tartott tőlük a nép meg a lovagrend.Caius háromszáz lovagot választott a háromszáz senatori bíró mellé. (…).”

(Varro)

„Miután Marius mégis elnyerte a consulságot, katonákat toborzott, de nem az ősi szokás szerint avagyonos osztályból, hanem mindenkit felvett, akinek kedve volt, sok teljesen vagyontalant is.Egyesek véleménye szerint a népszerűséget hajhászta ezzel. Ugyanis ez a társadalmi osztály tette őthíressé és naggyá. A hatalomra törő embernek éppen a legszegényebbek jöttek kapóra, mert hiszenezeknek nincsen gondjuk jószágukra, mivel semmivel sem rendelkeznek, és mindent becsületesnek tartanak, ami hasznot hoz nekik…”

(Sallustius: A Jugurtha elleni háború)

„Miután Sulla tűzzel-vassal elnyerte a győzelmet (…) kijelentette, hogy aki engedelmeskedik,annak jó dolga lesz, de ellenségei közül senkit sem fog kímélni. Így szólván, felolvasta körülbelül 400senatornak és 1600 lovagnak a névsorát, kiket halálra szánt. Ő az első, aki a halálraítéltek névsorátnyilvánosságra hozta, aki díjat tűzött ki azok számára, kik ezeket megölik, jutalmat azok részére, akik felkutatják és elárulják, bünteti azokat, akik elbújtatják őket. Nemsokára még más senatorokkal istetézte számukat. Ezek közül egyeseket váratlanul fogtak el és öltek meg, ott, ahol rájuk akadtak…másokat meg odahurcoltak Sulla lábai elé, és ott koncolták fel. Akik pedig a Városból elmenekültek,azok után nyomozókat küldtek, és ott koncolták fel a szerencsétleneket, ahol érték őket. Sokatgyilkoltak le Itália lakosai közül is, sokat kergettek száműzetésbe, soknak vagyonát kobozták el. (…)”

(Plutarkhosz: Párhuzamos életrajzok)

„Végül a rómaiak két consult két légióval küldtek ellene. (…) Hosszú ideig tartott és hevesen dúlt aharc, hiszen több tízezer egyaránt elszánt ember vívta. Spartacus egy lándzsától combján megsérült,térdre esett, de pajzsát maga előtt tartva tovább harcolt az ellene törőkkel. Végül őt is, harcostársait is bekerítették és megölték. Seregének többi része a rendezetlen kézitusa során vereséget szenvedett. Azelesetteket meg sem lehetett számolni, de a rómaiak is mintegy 10000 embert veszítettek. Spartacusholtteste nem került elő. Rengetegen menekültek a csata után a hegyek közé. Crassus [a rómaiak  parancsnoka] ezeket is megtámadta. A menekültek négy csapatba oszlottak, és úgy harcoltak ellene,míg 60 000 ember híján mind el nem estek. Az élve elfogottakat Crassus a Capuától Rómába vezető útteljes hosszában keresztre feszítette.”

(Appianosz görög történetíró)

A plebs egy része ingyenélő tömeggé vált, mely napi engedményekkel minden politikai cél

érdekében megnyerhető volt, akár szavazatát is áruba bocsátotta. (Panem et circenses! =

Kenyeret és cirkuszi játékokat!) (Tankönyvi szöveg)

IV. Mutassa be Augustus önéletrajzának elemzésén keresztül a principátus uralmi formáját! Az államhatalom megerősítésének és a belső rend megteremtésének mely tényeit említi Augustus? Hogyan viszonyul az önéletrajz az általunk megismert történeti tényekhez? Mely események maradnak ki és mi okból? (hosszú)

1.  Tizenkilenc éves koromban a magam elhatározásából és a magam költségén hadseregetszerveztem, amelynek segítségével a párturalomtól elnyomott államot felszabadítottam. Ezen a címen a senatus (...) engem és a consulokat bízott meg azzal, legyen gondunk rá, hogy az állam semmi kártne szenvedjen. A nép pedig ugyanebben az évben, miután a háború során mindkét consul elesett,consullá és triumvirré választott az állam ügyeinek rendbehozatalára.2. Atyám gyilkosainak istentelen tettét törvényes ítélettel megtoroltam: száműzettem, majd – amikor fegyverrel támadtak az állam ellen – nyílt csatában kétszer is legyőztem őket.3. Sokszor viseltem hadat szárazon és vizen, belső és külső ellenség ellen az egész földkerekségen,és győzelmeim után minden kegyelmet kérő polgárnak megkegyelmeztem. Az idegen népeket nemirtottam ki, ha biztonságunk veszélyeztetése nélkül meg lehetett nekik bocsátani, inkábbmegoltalmaztam őket. Körülbelül 500 ezer római polgár tette le kezembe az esküt. Ezek közülszolgálati éveik leteltével colóniákba telepítettem (...) Földet utaltam ki a számukra, vagykatonáskodásuk jutalmául pénzt adtam nekik.4. Kétszer vonultam be ovációval, háromszor ünnepélyes diadalmenetben, és huszonegyszer kiáltottak ki imperátorrá. A senatus több diadalmenetet is szavazott meg számomra, de én nemfogadtam el. Tizenháromszor voltam consul, mikor ezeket írtam, és harminchétszer nyertem el atribunusi hatalmat.

5. A dictaturát, amelyet a nép és a senatus mind távol-, mind jelenlétemben megszavazott (...) nemfogadtam el. Nem utasítottam azonban vissza a nagy ínség idején a gabonaellátásról valógondoskodást. Az akkor egyszer s mindenkorra fölajánlott consulságot szintén nem fogadtam el.6. (...) a senatus és a római nép egyetértőleg azzal bízott meg, hogy korlátlan hatalommal egyedüllegyek a törvények és erkölcsök felvigyázója, de én egy olyan tisztséget sem fogadtam el, amelyetőseink szokása ellenére ruháztak rám. Azt, aminek végrehajtására a senatus megkért, tribunusifelhatalmazásom birtokában hajtottam végre. Ebben a hatáskörben magam kértem öt ízben asenatustól hivatali társat, és meg is kaptam.7. Tíz esztendőn keresztül egyfolytában voltam az államügyek rendbehozatalára kiküldöttháromtagú bizottság tagja. A senatus feje voltam addig a napig, amikor ezeket leírtam, negyven évenkeresztül. Pontifex maximus, augur [madárjós] (...)8. Ötödik consulságom évében a nép és a senatus parancsára növeltem a patríciusok számát. Asenatust háromszor is újonnan állítottam össze. Az én kezdeményezésemre hozott új törvényekkelőseinknek sok, a mi korunkból már-már kivesző példáját elevenítettem fel, és én magam is sok mindenben hagytam követendő példát az utódok számára.9. (...) senatusi határozat alapján (...) törvényt hoztak, hogy személyem egyszer s mindenkorraszent és sérthetetlen legyen, és hogy életem fogytáig megillessen a tribunusi hatalom.13. Ianus (...) kapuját, amelyet őseink akarata szerint csak akkor lehetett zárva tartani, amikor arómai nép hatalma alá eső területeken, szárazon és vizen, mindenütt győzelmek árán kivívott békeuralkodik, bár a hagyomány szerint születésem előtt, a város alapításától fogva mindössze kétszer voltzárva, főségem évei alatt a senatus háromszor záratta be.21. A Bosszuló Mars templomát és a Forum Augustumot a hadizsákmányból vásárolt sajáttelkeimen építtettem fel. Az Apollo-templom melletti színházat nagyrészt magánosoktól vásárolttelkeken építtettem (...)25. A tengert megtisztítottam a kalózoktól. Azoknak a rabszolgáknak a leverése után, akik megszöktek uraiktól és fegyvert fogtak az állam ellen, körülbelül 30 ezer foglyot adtam át uraiknak  büntetés végett.26. A római nép valamennyi provinciájának területét megnöveltem, amelynek csak szomszédságában hatalmunkat el nem ismerő népek éltek.27. A római nép fennhatóságát Egyiptomra is kiterjesztettem. Armenia (...) királyának (...) halálaután provinciává tehettem volna, de inkább őseink példáját követtem, és ezt az országot (...) átadtam[a] király fiának (...)34. Hatodik és hetedik consulságom idején, miután a polgárháborúnak véget vetettem, a legfőbbhatalom közös egyetértéssel rámruházott birtokában az állam ügyeinek intézését a magam hatalmábóla senatus és a római nép kezébe tettem le. Ezért az érdememért senatusi határozat alapján Augustusnak neveztek, (...)35. Tizenharmadik consulságom évében a senatus és a lovagrend és az egész római nép a hazaatyjának jelentett ki (...) Amikor ezeket leírtam, hetvenhatodik évemet éltem. ( Augustus önéletrajza Kr. u. 14)

V. Mutassa be a források és ismeretei segítségével, hogyan viszonyulnak Jézus tanításai a

zsidó valláshoz! Mutasson be hasonló és eltérő vonásokat!  (rövid)

„Ne gondoljátok, hogy azért jöttem, hogy érvénytelenné tegyem a törvényt vagy a

próféták tanítását. Nem azért jöttem, hogy érvénytelenné tegyem, hanem, hogy

betöltsem azokat.” (Máté evangéliuma)

„Hallottátok, hogy megmondatott: Szemet szemért és fogat fogért. Én pedig azt

mondom néktek: Ne álljatok ellene a gonosznak, hanem ki arcul üt téged jobb felől,

fordítsd felé a másik orcádat is. És ki törvénykezni akar veled és elvenni a te alsó

ruhádat, engedd oda neki a felsőt is. És ki téged egy mérföld útra kényszerít, menj el

vele kettőre […]. Hallottátok, hogy megmondatott: Szeresd felebarátodat és gyűlöld

ellenségedet. Én pedig azt mondom nektek: Szeressétek ellenségeiteket, áldjátok

azokat, akik titeket átkoznak, jót tegyetek azokkal, akik titeket gyűlölnek, és

imádkozzatok azokért, akik háborgatnak és  kergetnek titeket. Hogy legyetek a ti

Mennyei Atyátok fiai, aki felhozza az ő napját mind a gonoszakra, mind a jókra, és

esőt ád mind az igazaknak, mind a hamisaknak. Mert ha azokat szeretitek, akik

titeket szeretnek, micsoda jutalmát veszitek?” (Hegyi beszéd, Máté evangéliuma)

VI. Mutassa be a kereszténység történetének és elterjedésének főbb állomásait a páli fordulattól a niceai zsinatig! Esszéjében térjen ki a keresztény közösségek szervezetére is! (Hosszú)

 Mert szûkölködõ sem vala õ közöttük senki; mert valakik földek vagy házak birtokosai voltak, eladván, elhozák az eladottak árát, És leveték az apostolok lábainál: aztán elosztatott az egyesek közt, a mint kinek-kinek szüksége vala. (AZ APOSTOLOK CSELEKEDETEI  12.k.)

Minden lélek engedelmeskedjék a felső hatalmasságoknak; mert nincsen hatalmasság, hanemcsak Istentől: és a mely hatalmasságok vannak, az Istentől rendeltettek.13.2. Azért, a ki ellene támad a hatalmasságnak, az Isten rendelésének támad ellene. (…)13.7. Adjátok meg azért mindenkinek, a mivel tartoztok: a kinek az adóval, az adót; a kinek avámmal, a vámot; a kinek a félelemmel, a félelmet, a kinek a tisztességgel, a tisztességet. (Pál apostol levele a rómabeliekhez)

 6.2. A kiknek pedig hívő uraik vannak, azokat meg ne vessék [ti. azért mert gazdagok], mivelhogyatyafiak; hanem annál inkább szolgáljanak, mivelhogy hívők és szeretettek, kik a jótevésben buzgólkodnak. (…) (Pál apostol első levele Timótheushoz)

A következő napon [303. február 24.] császári [Diocletianus] rendeletet függesztettek ki, amelyszerint a keresztény hitet valló emberek elvesztik minden polgári jogukat és tisztségüket. Kínzásoknak kell őket alávetni, bármilyen rendűek és állásúak is az illetők. Ellenük mindenféle törvényszékieljárásnak helye van, ők viszont nem fordulhatnak bírósághoz sem önkényeskedés, sem házasságtörés,sem rablás esetében. Egyszóval meg vannak fosztva szabadságuktól, még szavazati joguktól is. Valakia rendeletet, bár nem helyesen, de nagy bátorsággal leszakította s darabokra tépte, közben gúnyosanmegjegyezte, hogy ez a gótok és szarmaták győzelmeinek az elismerése. Rögtön elhurcolták, ésnemcsak megkínozták, hanem szabályszerűen meg is sütötték. A megégetést csodálatos türelemmelviselte el.”(Lactantius latin író)

 „Most, miután én, Constantinus (…)a keresztényeknek is, és mindenkinek megengedjük, hogy szabadon azt a vallást kövessék, amelyiket akarják. (…)Ezen túlmenően a keresztények személyére vonatkozólag úgy rendelkeztünk, hogy ha azokat ahelyeket, amelyeken azelőtt össze szoktak gyűlni, és amelyekre vonatkozólag (…) ettől eltérő módontörtént intézkedés, (…) a keresztényeknek minden fizetség (…) nélkül (…) szolgáltassék vissza.” (Constantinus milánói rendelete, 313)